Reményik Sándor
2007.09.28. 19:29
Te ne kérdezz, csak menj az utadon S meg ne állj körülnézni A kétely gyilkos sebet üt belénk S a lelkünk, a lelkünk bevérzi.
Te ne kérdezz, csak menj az utadon S még az agyad bármi kábult, A gyöngeséget, tétovázó vágyad Egy hanggal el ne áruld.
Magadba higgy és menj az utadon, Mint kit nem döbbent titkok árnya Gyáva, ki minden mondata után Megtorpan kérdőjellé válva.
Az égbe ne tekints, de forró karral Öleld az anyaföldet Vissza ne fordulj, jaj, ki visszanéz, Nem mozdul az meg többet!
|