Kölcsey Ferenc
2007.09.28. 19:29
Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? Ki tud?
Ah, fájdalom - Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol!
S miért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem reped meg Vérözönnel keblemen?
1814
|