Aztán eszébe jutott Duke, és mégis sikerült egy kicsit erősítenie. Duke nem volt elég idős ahhoz, hogy tudja: vannak, akik elgyávulnak és eladják a barátaikat, s néha épp azok teszik ezt, akiket bálványozunk, de ahhoz elég idős volt, hogy megmarkolja Brand Pearson karját, és visszatartsa egy sikolytól, amely az életébe kerülhetne. Duke nem akarná, hogy itt rekedjen ezen az ostoba teherpályaudvaron.
  
  Sikerült még egy utolsó hajrát kivágnia, szeme sarkából a drótsövényt figyelve, amely már szinte repült felé, és elkapta Cam kezét. Ugrott, érezte Moira kemény fogását a hóna alatt, és gyorsan felkapaszkodott, behúzódott a kocsiba - a másodperc törtrészén múlt, hogy a kerítés nem szakította le a jobb lábfejét, cipőstül, mindenestül.
  
  - Mindenki a fedélzeten, kezdődhet a "Három fiú nagy kalandja" - lihegte -, illusztrálta N. C. Wyeth.
  
  - Micsoda? - kérdezte Moira. - Mit mond? Pearson megfordult, felkönyökölt, zihálva nézett rájuk egy izzadságtól nedves fürtön át. - Nem érdekes - mondta. - Kinek van cigarettája? Meghalok, ha nem gyújthatok rá.
  
  Cam és Moira némán meredt rá hosszú másodpercekig, aztán egymásra néztek, és vad nevetés robbant ki belőlük - pontosan ugyanabban a pillanatban. Pearson úgy vélte, ez azt jelenti, hogy szeretik egymást.
  
  Míg a fiatalok ide-oda hemperegtek a teherkocsi padlóján, egymásba akaszkodva és hahotázva, Pearson felült, és lassan kutatni kezdett tépett, mocskos zakója belső zsebeiben.
  
  - Ahhh - mondta, amikor benyúlt a másodikba, s ujjai a jól ismert formát tapintották. Kivette a megviselt csomagot és felmutatta. - Ezt a győzelemre!
  
  
  A tehervagon nyitott ajtajának sötétjében, amint a kerekek nyugat felé kattogtak Massachusetts államon keresztül, három kis piros parázs izzott. Egy hét múlva Pearsonék Omahában voltak, s délelőttönként a belvárosban lődörögtek, figyelték azokat, akik kávészüneteiket szakadó esőben is kint töltik, keresték a Tízórai Embereket, vadásztak az Elveszett Törzs Joe Camel hívéül szegődött, elbitangolt tagjaira.
  
  Novemberben már húszan jártak az összejöveteleikre, amelyeket egy elhagyott vaskereskedés hátsó szobájában tartottak La Vistában.
  
  Portyázni a következő év elején kezdtek el: átruccantak a folyón túli Council Bluffsbe, s megöltek harminc roppant meglepett közép-nyugati denevérbankembert és denevérigazgatót. Ez nem volt éppen sok, de Brand Pearson már megtanulta, hogy a denevérek irtása és a cigarettaadag leszorítása legalább egyvalamiben megegyezik: egyszer el kell kezdeni.